Alkonyatkor Risako, hosszú köntösbe burkolózva, csendesen táncol. A nap végének melankóliája árad a levegőben, és hirtelen felkél bennünk a vágy, hogy gyengéden valakihez bújjunk. A közeledő sötétség csendjében ő halkan megkérdezi: „Sötétedik, nem mennénk haza?”

Risako lehúzza a mellkasánál lévő cipzárt, így egy pillanatra megvillan a fekete melltartója. Felmászik a lépcsőn, és lenéz rád. A miniszoknya szegélyét úgy hagyja, ahogy van, és csípőjét megdöntve ártatlan idomait feléd nyújtja. Visszatartod a lélegzetedet azon a hajszálnyi határvonalon, ahol a látás és a nem látás között mozogsz.

Risako pólót és tűsarkú cipőt visel, egy szék szélén ülve csábítóan vonaglik. Alsó testét egy mélyen kivágott, hátul T-alakú fürdőruha fedi, amely elölről és hátulról egyaránt bőségesen megmutatja vonzerejét. Amikor a baldachinon keresztül belesünk az ágyba, a fenekének domborulatától a combjáig húzódó édes lejtés csábító vonzerejével kínoz minket.

Risako, fehér bikiniben és hotpantsban, gondtalan ártatlansággal beszélget veled a kertben. Amikor kidomborítja bőséges mellét, egyúttal előtűnnek finom bordavonalai is. Imádod azokat a kontúrokat, amelyek átlátszó bőrén rajzolódnak ki. Szemedet elvarázsolja a teljesség és a finomság közötti határvonal.

A tenger morajlása közepette Risako valamit suttog a horizont felé, de a szavakat elsodorja a szél. Hamarosan a nap kezd elhajlani, és gyönyörű alakját a naplemente színei festik meg, ragyogóan felpirulva. Talán azt kérte a lenyugvó naptól, hogy gyönyörűen fedje fel téged.

Risako fényes piros, szuperrövid nadrágban áll a verandán. Megmutatja a derekától a csípőjéig húzódó, érzéki, jól kirajzolódó vonalait – igazi Coca-Cola-palack alakot. A cikádák zümmögése hallatszik. „Ma vegyük könnyedén” – mondja aranyosan.

Risako egy „Hé, hé” kiáltással emeli fel a függönyt, és csalogat be a sátorba. Varratmentes ruhájában négykézlábra áll. Összepréseli a karjait, és bőséges, érzéki mellei előtűnnek. Ő egy kis csábítónő, aki szégyentelenül használja ki áldott alakját.

Egy patak mentén kanyargó hegyi ösvényen, csak ti ketten, kettesben Risakóval. Az elhagyatott úton csak a rovarok csicsergése hallatszik hangosan. Ő a szokásosnál is nyugodtabb, valahogy őrizetlenebb, és gyengéden közelebb hajol hozzád. A távolság – szinte már érintkeznek, de mégsem teljesen – lassan csökken. Meglepődsz, amikor rájössz, hogy van ilyen oldala is.

Az egyrészes fehérnemű-szett kiemeli a lány kecses alakját. Az ágyon Risako a selymesen sima lepedőn csúsztatja azt a fényes ívet, amely a fenekének domborulatától egészen a tűsarkú cipőjének hegyéig húzódik. Úgy bámulod az alakját, mintha egy műalkotást csodálnál.

Risako, miniszoknyában és hasat szabadon hagyó ruhában, leereszkedik a kőlépcsőn, és eléri a patakot. Senki más nincs a közelben. „Na, aranyos vagyok?” – kérdezi mosolyogva, miközben leveti a szoknyáját, és belemártja a lábát a csobogó patakba. A hideg víz érzése gyengéden végigfut a bőrén.

A patak csobogása kellemesen visszhangzik. Szokatlan kivitelű fürdőruhát visel, amely felfedi mellei alját. A tekinteted nem tud elszakadni kerek, fehér fenekétől. Lassan belemerül a folyóba. A víz köpenyébe burkolózva átadja testét az áramlatnak, és gyengéden ringatózik.

A cédrusfák között tűnik fel. A mellkasát szabadon hagyó, kulcscsontjait kiemelő csőruha csábító hangulatot áraszt. Risako egy kidőlt fatörzsön fekszik, átadva magát a faágak között átszűrődő, foltos napfénynek. Most a fantázia és a valóság határán állsz.

Risako a fürdőszobában zuhanyozik, és eláztatja a hálóingjét. A bőséges melleire irányított zuhanyvíz folyót képez a dekoltázsában, a vad vízár pedig még jobban kiemeli vonzerejét. Fehér fenekét a kád szélére helyezi, és úgy pattogtatja, mint egy gumilabdát. Az érzékeid is vele együtt pattognak.

Pólóban és hotpantsban Kurumi ártatlan mosolyt villant, miközben szivárványosan csillogó szappanbuborékok veszik körül. Az ég felé táncoló habot üldözve könnyedén ugrál, miközben kilátszik a köldöke. Majd visszatér a szobájába, még mindig a szórakozás utáni jókedv hatása alatt, és gyengéden elkezd letörölgetni a testét az ágyon… Csendesen eltel egy lenyűgöző pillanat, amikor az ártatlanság és a hirtelen felnőtté vált arckifejezés találkozik.

Ez egy werkfilm, amely Miyajima Kurumi forgatások közötti pillanatait örökíti meg, olyan pillanatokat, amelyeket a főfilmben nem láthatunk. Egy második kamera csendben rögzíti nyugodt mosolyát, laza gesztusait és azokat a védtelen arckifejezéseket, amelyeket időnként megmutat. Olyan közelséggel, amelytől az az érzésünk támad, mintha közvetlenül mellette állnánk és figyelnénk őt, ez egy olyan alkotás, amelyben teljes mértékben élvezhetjük természetes, mesterkéltségtől mentes varázsát.

Kurumi, aki egy írószerbolt pultjánál áll, titokban elcsalogat téged egy rejtett erkélyre. Mintás fehér fürdőruhába burkolózva összeszűkíti a szemét, miközben a szél gyengéden simogatja az arcát – ez egy olyan kifejezés, amelyet a boltban soha nem mutatna meg. Ahogy felnézel rá, ahogy könnyedén leereszkedik a lépcsőn, hirtelen megakad a szemed a gyönyörű csípővonalán, és a szíved akaratlanul is hevesebben verni kezd. A nyitottság érzése körülvéve, csendesen eltelnek a kettőtöknek szentelt pillanatok.