Narumi, aki általában nyugodt és méltóságteljes viselkedéssel jár, egyedül áll egy domb tetején, ahol senki sincs a közelben, és gyermekként átadja magát a ritmusnak, ívet leírva. Szoknyája szegélye lágyan szétterül. Megpördül, majd még egyszer. Abban a pillanatban, amikor lazán felemeli szoknyáját és megmutatja formás hátsóját, újra felnőtté válik. A lenyugvó nap által hozott édes jelenlét.

Narumi túlméretezett pólóban és rövidnadrágban. Ahogy felmegy a lépcsőn, a feneke időnként kilát a rövidnadrágjából. Útközben lehúzza a cipzárját, ami felgyorsítja a szívverésedet. A nap még csak most kezdődött...

Narumi a parton álló sziklás szikla árnyékában áll. A tenger felszínéről visszatükröződő vakító fény miatt egy pillanatra elfordítod a tekinteted, és ő előre szalad. A hullámok hangját hallgatva nem futsz utána – ez egy boldog pillanat, amikor távolról gyönyörködsz az alakjában.

A tengerparti füves területen Narumi bikini és vállára vetett pulóverben ugrándozik. Amikor a vízpartra érsz, leülsz. Úgy néz ki, mint egy sellő. A szelíd hullámok játékosan csapódnak a barack alakú fenekéhez, és a csípőjétől a lábujjaiig terjedő vonzereje beleolvad a csillogó, ragyogó tenger felszínébe.

Narumi lassú tánccal varázsol el egy sziklás, tengerre néző színpadon. Csípőjének ringatózása érzéki és érzelmes. Nincs benne semmi szégyenlőség. Csak a kettőtökre koncentrál. Elvarázsol, elmerülsz az álomszerű varázslatban.

A szürkületben Narumi csendben levetkőzik egy régi, elhagyatott ház falának tövében, távol a kíváncsi tekintetektől. Aztán a part felé indul. Bikiniében, az esti égboltot nézve, bőre a szürkület színárnyalatainak fürdőjében fürdik. Mintha búcsút venne a napnak, Narumi végtelenül bámulja a lenyugvó napot.

Csendes reggel. Narumi alsóneműben fekszik, futonba burkolózva. A párna mellől hallod a „jó reggelt” köszöntését. Csak ő látható a szemed előtt. Nagy feneke, domborodó hasa, ölelhető dereka, és mégis karcsú alakja. Mindenki rabjává válik.