A cédrusfák között tűnik fel. A mellkasát szabadon hagyó, kulcscsontjait kiemelő csőruha csábító hangulatot áraszt. Risako egy kidőlt fatörzsön fekszik, átadva magát a faágak között átszűrődő, foltos napfénynek. Most a fantázia és a valóság határán állsz.

Alkonyatkor Risako, hosszú köntösbe burkolózva, csendesen táncol. A nap végének melankóliája árad a levegőben, és hirtelen felkél bennünk a vágy, hogy gyengéden valakihez bújjunk. A közeledő sötétség csendjében ő halkan megkérdezi: „Sötétedik, nem mennénk haza?”

„Mi lenne, ha Miyajima Kurumi ott lenne melletted a mindennapi életedben?” Ebből az egyszerű ötletből született ez a digitális fotóalbum, amely közelebb hozza őt hozzád, mint valaha. Egy meleg, barátságos pillanat egy művészeti boltban. Egy félénk mosoly a rajtteremben. Egy csendes, őszinte pillanat a konyhában. Játékos izgalma egy kertben naplemente idején. Ezeken a különböző helyszíneken a kamera nem a gravure-idol Miyajima Kurumit örökíti meg, hanem Miyajima Kurumit úgy, mintha ő is a mindennapi életed része lenne. Elbűvölő szemei és ellenállhatatlan mosolya továbbra is ugyanolyan varázslatosak, mint mindig, mégis minden lapozáskor egy új oldalát tárja fel – a röpke pillanat természetes, szűrőmentes hangulatától kezdve a szívedet megdobogtató, váratlanul érett kifejezésekig. Minden fénykép a varázsának egy-egy másik oldalát örökíti meg, és természetesen egyre mélyebbre vonz téged a világába. Ahogy Kurumi maga is mondja: „Azt hiszem, ez volt a legtermészetesebb fotózásom eddig.” Ez a fotóalbum tele van Miyajima Kurumi nyugodt, hiteles vonzerejével, pontosan olyannak, amilyen. Valahányszor meglátod, újra látni akarod. Ez a könyv Kurumit úgy örökíti meg, amilyen ma is, teljes ellenállhatatlan vonzerejével.

Tsumugi egy halászkikötővel rendelkező város valahogy nosztalgikus hangulatú keskeny sikátorában sétál. Hosszú szoknyája a szélben lobog. A napfényben fürdő I-kosár méretű mellei életre kelnek. A tenger illatát hordozó friss szellő fúj át rajta, és haját lágyan lobogtatja. Az édes, tartós illat átszáll, és gyengéden megérint engem.

Tsumugi, testhezálló ruhában, lustán heverészik a kora délutáni napfényben fürdő ágyon. Balett edzésének köszönhetően ruganyos alakja lágy íveket rajzol, miközben a nézőhöz szól. Tekintete közel kerül, mintha épp egy titkot akarna megosztani.

Naplemente a mólón. Tsumugi piros kamizolruhájában egy hullámtörő kövön ül, és átadja magát a tengeri szellőnek. Ruhája szegélye váratlanul megmozdul, és így pillanatokra megpillanthatjuk az ő kizárólagos területét.

Tsumugi védtelenül, túlméretezett kapucnis pulóverében ül egy szobában. Játékosan birkóznak az ágyon, amikor hirtelen az arcod közel kerül hozzá. A tekintetetek összefonódik, és az idő megáll. Az a kis távolság köztetek mélyen a mellkasodba szorít.

A termálfürdőben egy vállpánt nélküli melltartó merészen szabadjára engedi dekoltázsát, és a tekinteted természetesen Tsumugi idomaira irányul. Nedves haja a bőréhez tapad, arckifejezése pedig kissé pajkos vonzerőt sugároz. Ott áll Tsumugi, akit „a Reiwa-korszak legfőbb testének” tartanak.

Lágy fény szűrődött be a shoji-paravánokon keresztül a japán stílusú szobába, amelyből minden felesleges tárgyat eltávolítottak. Tsumugi lassan az ujjait a derékpántja alá csúsztatja, és egy habozó mozdulattal kioldja a szövetet. A következő pillanatban a felszabadult idomok teljes pompájukban tárulnak a szem elé.

Ebben a jelenetben Tsumugi egy titkárnőt idéző ruhát visel, és olyan magával ragadó melegséget áraszt, mintha készen állna minden kívánságod teljesítésére. A fekete bikini kiemeli finom testvonalait, és már pusztán a ránézés is elég ahhoz, hogy elveszítsd a hidegvéredet.

A napsütötte strandon Tsumugi ártatlan mosolyt villant, miközben vizet fröcsköl rád. Merész, magas combkivágású fürdőruhát visel, amely kissé a bondage stílusra emlékeztet. A dekoltázsának függőleges hasítéka természetesen lefelé vonzza a tekintetet a dekoltázsára, így lehetetlen elfordítani a tekintetet a ragyogó jelenlététől.

Tsumugi egy hálós ruhában áll a mólón. Az alatta rejtőző bikini halványan átsejlik, és az idő lágyan múló folyásában a sziluettjeitek csendesen összeolvadnak, miközben eltűnnek a lenyugvó nap fényében.

Bár Tsumugi csak a környéken sétálgat, melltartó nélkül visel egy rövid pólót. Miközben ártatlanul viselkedik, de közben megvillan a mellei alja, végül te leszel az, aki zavarba jön. Valahányszor lábujjhegyre áll, nem tudod, hova nézz.

A tekinteted mintha ellenállhatatlanul vonzódna Tsumugi nyakához, amelyet a yukata felfed. A yukata puha hasítékán át kilát a combja belső részének csupasz bőre. Ujjhegyei végigsimítják a saját combját – már nincs szándéka semmit sem elrejteni.

Apai nagyapja orosz gyökerei miatt halvány, szinte áttetsző bőre és mély, feltűnő szemei vannak, amelyek nem hasonlítanak a tipikus japán szépségre. Ez a munka túlzott megrendezés nélkül hozza ki külsejének egzotikus szépségét. Ez a *Natural Self* témája. A könyv egy öbölparti stúdióban játszódik, és öt különböző helyszínen – nappaliban, hálószobában, galérián, bárpultnál és máshol – halad végig, miközben „egy kissé pikánsabb, csábítóbb Sasha, akit még soha nem láttunk ilyennek”, csendesen, de félreérthetetlenül szabadjára engedi magát. „Gravúra-idol művészként”, aki szenvedélyét az illusztrációba is belefekteti, Sasha saját gazdag képzelőerejét hozza magával. Ebben a kötetben ez a képzelőerő egy olyan provokatívabb kifejezési formába emelkedik, amilyet eddig még soha nem mutatott.

A „Tanbi” azt a szellemiséget jelenti, amikor az ember teljes mértékben átadja magát a szépségnek, és elszánt odaadással keresi azt. A *Tanbiroku* cím azt a kívánságot hordozza magában, hogy ez a könyv ne legyen valami, amit egy pillanat alatt elfogyasztanak, hanem „egy fotóalbum, amelyet élvezni kell”, amelyben minél többet nézzük, annál több új felfedezést teszünk. A könyv egy honmoku-i (Jokohama) nyugati stílusú kúriában játszódik, és Maki Shinkai-t követi nyomon, ahogy öt különböző helyszínen varázslatos hangulatot teremt, bemutatva lenyűgöző G-kosár méretű alakját és éles vonalú derekát, amelyet napi edzései alakítottak ki. A szűk szoknyát harisnyatartóval kombináló összeállítás „egy másik oldalát” hozza ki belőle, míg a levetkőzős jelenetben, amelyet ő maga is magabiztosan ajánl azzal, hogy „gyönyörűnek tűnik”, érzéki dekoltázsa csendesen, de félreérthetetlenül magára vonja a néző tekintetét. Ez egy olyan kötet, amelyben egy volt idolra jellemző kifejezőerő zökkenőmentesen olvad össze egy régi nyugati kúria hangulatával.