A tengerre néző fürdőszobát napfény árasztja el. A zuhanyvíz számtalan fényrészecskévé válik, amelyek Ayano-t körülveszik, ő pedig csendben áll a ragyogás közepén. A kamera lencséje aprólékosan, pillanatról pillanatra, közelről rögzíti a vízzel csillogó bőrének domborulatait és íveit.

Risako zuhanyozik a fürdőszobában, és eláztatja a hálóingét. A zuhany, amelyet a bőséges melleire irányít, folyót hoz létre a dekoltázsában, és a durva vízsugár telíti a vonzerejét. Fehér fenekét a kád szélére helyezi, és gumilabdaként pattogtatja. Az érzékszerveid vele együtt pattognak.

A tenger morajlása közepette Risako valamit suttog a horizonton, de a szavakat elsöpri a szél. Hamarosan a nap elkezd süllyedni, és gyönyörű alakja a naplemente színeibe borul, ragyogóan izzik. Talán azt kéri a lenyugvó naptól, hogy gyönyörűen fedje fel előtted.

A medence partja, kilátással a hegyekre. A haja lobog a szélben. Az üvegfalú medencén keresztül Ayano bőséges mellei és háta láthatóak, ahogy csillognak a vízben. Ayano a felszínen lebeg. Talán a mellei túl nagyok és zavarják – úszása kissé ügyetlen. De neked ez nagyon aranyosnak tűnik.

A „PICTURA” cím tükrözi szándékunkat, hogy olyan művet alkossunk, amelyet évekig műalkotásként fogunk megbecsülni, és nem csak egy pillanatnyi digitális tartalomként fogyasztunk. Például a szenvedélyes, bíborvörös fehérneműs felvételeken a porcelánsimaságú bőr és az élénk vörös kontrasztja vonzza a néző tekintetét. Emellett olyan világítást alkalmaztunk, amely hangsúlyozza a fény és árnyék játékát, valamint olyan nagy felbontású retusálási technikákat, amelyekkel a modell minden lélegzetvételét érezni lehet. Célunk az volt, hogy „csodálatra méltó gravúrát” hozzunk létre, amely még a okostelefon képernyőjén is magával ragadó, galériához hasonló élményt nyújt.

Alkonyatkor Risako, hosszú köntösbe burkolózva, csendesen táncol. A nap végének melankóliája árad a levegőben, és hirtelen felkél bennünk a vágy, hogy gyengéden valakihez bújjunk. A közeledő sötétség csendjében ő halkan megkérdez: „Sötétedik, nem mennénk haza?”

A tengerre néző erkély. Csak attól, hogy Tsumugi ott áll, elszigetelve a mindennapi élettől, a szívem kicsit gyorsabban ver. A szürkület fénye gyönyörű árnyékokat vet Tsumugi gyönyörűen formált testére. Megfordul, és a tekintetében valami édes van.

A balkonra vezető folyosón Ayano félig lehúzza a farmerjét, felfedve a tangával szorított, formás fenekét. Minden lépésnél a feneke lágyan ugrál, mintha dacolna a gravitációval. Ayano késő éjjel istennőként táncol. A rejtély, amely körülveszi, csak még mélyül.