Risako, miniszoknyában és hasát szabadon hagyó ruhában, leereszkedik a kőlépcsőn, és eljut a patakhoz. Senki más nincs a közelben. „Na, aranyos vagyok?” – kérdezi mosolyogva, miközben leveti a szoknyáját, és belemártja a lábát a csobogó patakba. A hideg víz érzése gyengéden végigfut a bőrén.

Risako leengedi a mellkasán lévő cipzárt, így láthatóvá válik fekete melltartója. Felmegy a lépcsőn, és lenéz rád. Miniszoknyája szegélyével megdönti csípőjét, és ártatlan idomait feléd tolja. Visszatartod a lélegzeted a látás és a nem látás közötti vékony határvonalon.

Naplemente a mólón. Tsumugi piros kamizolában ül egy tetrapodon, és átadja magát a tengeri szellőnek. Ruhája szegélye váratlanul megmozdul, és pillantásunkra feltűnik, majd eltűnik az ő szentélye.